Számos elektromos kondenzátortípusnak nincs polaritása, ezért könnyen beköthető egy áramkörbe. Az elektrolitikus töltésakkumulátorok különleges osztályt alkotnak, mert pozitív és negatív pólusúak, így a csatlakoztatásuk során gyakran az a kihívás, hogy hogyan határozzuk meg a kondenzátor polaritását.
Tartalomjegyzék
Hogyan azonosíthatom az elektrolitkondenzátor polaritását?
A készülék plusz és mínusz oldalának polaritását többféleképpen is ellenőrizheti. A kondenzátor polaritása a következőképpen határozható meg
- A jelölés, azaz a házon lévő feliratok és rajzok
- külsőleg;
- Egy univerzális multiméterrel.
Fontos a pozitív és negatív csatlakozók helyes azonosítása, hogy az áramkör ne hibásodjon meg, amikor a telepítés után feszültséget kapcsolnak rá.
Jelöléssel
A töltésakkumulátorok jelölése, beleértve az elektrolitakkumulátorokat is, az országtól, a gyártó cégtől és a szabványoktól függ, amelyek idővel változnak. Ezért arra a kérdésre, hogy hogyan lehet azonosítani egy kondenzátor polaritását, nem mindig van egyszerű válasz.
Egy kondenzátor plusz oldalának azonosítása
A hazai szovjet termékeken csak a pozitív érintkezőt jelölték - "+" jellel. Ezt a szimbólumot a pozitív kapocs melletti tokra helyezték. A szakirodalomban néha az elektrolitkondenzátorok pozitív pólusát anódnak nevezik, mivel ezek nemcsak passzívan gyűjtik a töltést, hanem váltakozó áram szűrésére is szolgálnak, azaz aktív félvezető eszköz tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyes esetekben a "+" jelet is elhelyezik a nyomtatott áramköri lapon, a rajta elhelyezett tárolóeszköz pozitív csatlakozójának közelében.
A K50-16 sorozatú termékeken a polaritás jelölése a műanyagból készült alján található. A K50 sorozat más modelljeinél, pl. a K50-6 modellnél a pluszjel az alumínium ház aljára van festve, a pozitív csatlakozó mellé. Néha az egykori szocialista táborban készült importált termékek alján is szerepel a jelölés. A modern hazai termékek megfelelnek a világszabványoknak.
Az SMD (Surface Mounted Device) kondenzátorok (SMT - Surface Mount Technology) jelölése eltér a hagyományos kondenzátorokétól. A lapos modellek fekete vagy barna burkolattal rendelkeznek, amely egy kis téglalap alakú lemez, amelynek pozitív oldalát egy "plusz" feliratú ezüst sáv fedi.
A mínuszok jelölése
Az importált termékek polaritásjelölésének elve eltér a hazai ipar hagyományos szabványaitól, és a következő algoritmusból áll: "ahhoz, hogy tudd, hol van a plusz, először meg kell találnod, hol van a mínusz". A negatív érintkező helyét speciális jelek és a burkolat színe is jelzi.
Például egy fekete hengeres toknak a henger magasságában egy világosszürke csík húzódik a negatív vezeték oldalán, amelyet néha katódnak neveznek. A csíkot szaggatott vonallal, vagy hosszúkás ellipszissel, vagy mínusz jellel, és 1 vagy 2 szögletes zárójellel nyomtatják, amelyek élesen a katódra mutatnak. A más minősítésű tartományt kék burkolat és a negatív érintkező oldalon halványkék csík különbözteti meg.
Más színeket is használnak a jelölésre, az általános elv szerint: sötét test és világos csík. Ezek a jelölések soha nem törlődnek el teljesen, így az "elektrolit" polaritása - ahogy az elektrolitkondenzátorokat a rádiótechnikai szakzsargonban röviden nevezik - mindig biztosan azonosítható.
Az alumínium fémhenger alakú SMD-kondenzátorok teste festetlen marad, és természetes ezüst színű, míg a kerek felső végének szegmense intenzív fekete, piros vagy kék színűre van festve, és megfelel a negatív pólus helyzetének. Miután az elemet a NYÁK felületére szerelték, a részben festett, polaritást jelző testfelület jól látható a kapcsolási rajzban, mivel nagyobb magassággal rendelkezik, mint a sík elemek.
Az SMD hengeres eszköz polaritásjelölése a lap felületén van elhelyezve: ez egy kör egy fehér vonalakkal ellátott szegmenssel, ahol a negatív érintkező található. Vegye figyelembe azonban, hogy egyes gyártók a készülék pozitív érintkezőjét inkább fehérrel jelölik.
Megjelenés szerint
Ha a jelölés elmosódott vagy nem egyértelmű, néha a kondenzátor polaritását a burkolat külső alakjának elemzésével lehet meghatározni. Sok olyan kondenzátor, amelynek egyik oldalán vannak vezetékek, és amelyet nem szereltek össze, hosszabb a plusz oldala, mint a negatív oldala. A mára elavult ETO termékek úgy néznek ki, mintha 2 henger lenne egymásra helyezve: egy nagyobb átmérőjű és alacsonyabb magasságú, és egy kisebb átmérőjű, de lényegesen magasabb. Az érintkezők a hengerek végein vannak központosítva. A pozitív csatlakozó a nagyobb átmérőjű henger végére van felszerelve.
A nagyobb teljesítményű elektrolitok némelyikénél a katódot a tokba viszik ki, amelyet forrasztással csatlakoztatnak az áramkör vázához. Ennek megfelelően a pozitív kapocs a tokról szigetelve van, és a tok tetején helyezkedik el.
A külföldi és most már a hazai elektrolitkondenzátorok széles osztályának polaritását az eszköz negatív pólusához tartozó világos csík határozza meg. Ha sem a jelölés, sem az elektrolit polaritásának külső megjelenése nem képes meghatározni azt, akkor is a "hogyan lehet kideríteni a kondenzátor polaritását" problémája egy univerzális tesztelő, egy multiméter használatával oldható meg.
Multiméter használata
A kísérletek elvégzése előtt fontos, hogy az áramkört úgy állítsa össze, hogy az egyenáramforrás (DC) vizsgálati feszültsége ne haladja meg a meghajtóházon vagy a szakkönyvben megadott névleges feszültség 70-75%-át. Például, ha az elektrolit 16 V-os névleges feszültségű, a tápegység legfeljebb 12 V-ot szolgáltathat. Ha az elektrolit minősége nem ismert, a kísérletet alacsony, 5-6 V-os értékkel kell kezdeni, majd fokozatosan növelni a feszültséget a tápegység kimenetén.
A kondenzátort teljesen le kell üríteni - ehhez a lábakat vagy a csatlakozókat néhány másodpercre rövidre kell zárni egy fém csavarhúzóval vagy csipesszel. Csatlakoztathatsz egy izzót egy zseblámpából, amíg ki nem alszik, vagy egy ellenállást. A terméket ezután gondosan meg kell vizsgálni - a házon, különösen a biztonsági szelepen nem lehetnek sérülések vagy hólyagosodások.
A következő eszközökre és alkatrészekre lesz szükség:
- Tápegység - akkumulátor, újratölthető akkumulátor, számítógépes tápegység vagy szabályozott kimeneti feszültséggel rendelkező speciális eszköz;
- multiméter;
- ellenállás;
- tartozékok: forrasztópáka forraszanyaggal és gyantával, oldalvágó, csipesz, csavarhúzó
- Egy jelölő a polaritásjelek jelölésére a vizsgálandó elektrolit testén.
Ezután össze kell szerelni az elektromos áramkört:
- az ellenállással párhuzamosan krokodilok (azaz bilincses szondák) segítségével csatlakoztasson egy egyenáram mérésére beállított multimétert;
- Csatlakoztassa a tápegység pozitív pólusát az ellenállás pólusához;
- Csatlakoztassa az ellenállás másik végét a kondenzátor csatlakozójához, a 2. végét pedig a tápegység mínusz csatlakozójához.
Ha az elektrolitcsatlakozás polaritása helyes, a multiméter nem érzékel áramot. Ezért az ellenálláshoz csatlakoztatott érintkező pozitív lesz. Ellenkező esetben a multiméter áramot fog mutatni. Ebben az esetben az elektrolit plusz érintkezője a tápegység mínusz csatlakozójához van csatlakoztatva.
Az ellenőrzés másik módja, hogy az ellenállással párhuzamosan csatlakoztatott multimétert egyenfeszültség-mérési üzemmódba kapcsoljuk. Ebben az esetben, ha a kapacitás megfelelően van csatlakoztatva, a műszer feszültséget fog mutatni, amelynek értéke ekkor a nulla felé fog tendálni. Helytelen csatlakoztatás esetén a feszültség először leesik, de aztán nem nulla értékre áll be.
A 3. módszer szerint az egyenfeszültséget mérő eszköz nem az ellenállással, hanem a vizsgálandó kapacitással van párhuzamosan csatlakoztatva. Ha az edény pólusai megfelelően vannak csatlakoztatva, a feszültség eléri a tápegységen beállított értéket. Ha a tápegység mínusz oldala a kapacitás plusz oldalára van csatlakoztatva, azaz helytelenül, akkor a kondenzátor a tápegység értékének felére emelkedik. Például, ha a tápegység csatlakozókra 12 V kerül, akkor a kondenzátorra 6 V kerül.
A tesztek befejezése után a kondenzátort ugyanúgy kell lemeríteni, mint a kísérlet elején.
Kapcsolódó cikkek:
